Alapjáratban az istentiszteletek minden vasárnap 11 órától kezdődnek.

Jöjj, és tölts egy közös órát az Egy, Örök, Igaz Istent templomában,
Ahol a vallás egyszerű, élhető és valós, derűs és magyar!
Ahol az evangélium hirdetése intellektuálisan őszinte, érzelmileg teljes és társadalmilag érzékeny.
Ahol teológiánk hitelét életrajzunk, Isten országát tetteink, az üdvösséget Isten szeretetében kiteljesedő jellemünk munkálja.

 

Istentiszteleteinkkel párhuzamosan zajlik a vasárnapi iskola és/vagy a hitoktatás. Minden szülőt, nagyszülőt, érdeklődőt arra bíztatunk, hogy hozzák bizalommal magukkal a gyermeküket, jó kezekben lesznek, amíg Önök megnyitják lelküket Isten előtt.

Az istentiszteletet úrvacsoravétel,  kávézás/teázás követi, különösebb alkalmakon (pl. a hónap második vasárnapján a családi istentisztelet után, de számos ünnep alkalmával) közös étkezésre is sor kerül.

Évente négy alkalommal kerül sor úrvacsoravételre: karácsony, húsvét, pünkösd és őszi hálaadás alkalmával. Ilyenkor a reggel 9 és a 11 órás istentisztelet közül lehet választani.

„Az istentisztelet számunkra az Istennel és embertársainkkal való lelki közösségünk megélésének rituális alkalma. Ezért szükségesnek tartjuk annak rendszeres és gyakori látogatását. Mivel e kettős kapcsolat éltető valóságát egyre tudatosabban kívánjuk megélni, ezért istentiszteletünk kerüli az extatikus megnyilvánulásokat, hisz az ember számára csak az válik valósággá, amit tudatossá tud tenni. Így tartózkodunk a túlzott ceremoniális megnyilvánulásoktól is, de az istenit közelebb hozó „szakrális színjáték” teljes racionalizálásától is: a kettő között helyezkedik el az unitárius istentiszteleti gyakorlat, amely nem arra hivatott, hogy gépiesen közvetítse Isten kegyelmi erejét, hanem hogy Isten szeretetét felmutatva a növekedés vágyát ébressze bennünk, kötelességeinkre figyelmeztessen, Jézus követésére, a jó cselekedetek gyakorlására és emberségünk teljesebb megélésére buzdítson. Általuk nem Isten akaratát kívánjuk befolyásolni, ellenkezőleg, ahogy Ferencz József püspökünk is tanította:

„A szertartás az Isten akarata iránti keresztény önmegtagadás jellegével bír. Célja tehát az ember jellembeli megváltoztatása, tökéletesítése. Éppen ezért a tanítvánnyá nevelést tekintjük elsőrendűnek, amelyet aztán követhet a szertartás egy sajátos lelki-erkölcsi folyamat megjelenítéseként.”

A prédikáció „a mindennapi élet valósága által kínált konkrét kérdéseket, helyzeteket, amelyekkel mindenki találkozhat életútja folyamán, úgy mutatja fel, hogy azokra a hallgatók maguk találják meg a leghelyesebb megoldást, viszonyulást, amely összhangban áll a jézusi lelkülettel, magatartással, tanítással.” (Részlet az Unitárius Ösvényből)